←  Job (18/42)  →
1. Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:
2. Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg [a dolgot], azután szóljunk.
3. Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
4. Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kõszikla helyérõl?
5. Sõt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az õ tüzöknek szikrája.
6. A világosság elsötétedik az õ sátorában, szövétneke kialszik felette.
7. Erõs léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg õt.
8. Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.
9. A sarka tõrbe akad, és kelepcze fogja meg õt.
10. Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az õ [szokott] ösvényén.
11. Mindenfelõl félelmek rettentik õt, és üldözik õt léptennyomon.
12. Éhség emészti fel az õ erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.
13. Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.
14. Eltünik sátorából az õ bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik õ.
15. Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.
16. Alant elszáradnak gyökerei, és felülrõl levágatik az ága.
17. Emlékezete elvész a földrõl, még az utczákon sem marad fel a neve.
18. A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségérõl elüldözik õt.
19. Sem fia, sem unokája nem lesz az õ népében, és semmi maradéka az õ tanyáján.
20. Az õ pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élõ embereket.
21. Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.
←  Job (18/42)  →