←  Job (15/42)  →
1. Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
2. Vajjon a bölcs felelhet-é [ilyen] szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
3. Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
4. Te már semmivé akarod tenni az [Isten] félelmét is; és megkevesbíted az Isten elõtt való buzgólkodást is!
5. Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
6. A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
7. Te születtél-é az elsõ embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
8. Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
9. Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
10. Õsz is, agg is van közöttünk, jóval idõsebb a te atyádnál.
11. Csekélységek-é elõtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
12. Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
13. Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
14. Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
15. Ímé, még az õ szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az õ szemében:
16. Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
17. Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
18. A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19. A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
20. Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erõszakoskodó elõtt is rejtve van az õ esztendeinek száma.
21. A félelem hangja [cseng] az õ füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító!
22. Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve.
23. Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24. Háborgatják õt a nyomorúság és rettegés; leverik õt, mint valami háborúra felkészült király.
25. Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erõsködött a Mindenható ellen;
26. [Kinyujtott] nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
27. Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
28. És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dûlõfélben vannak:
29. Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
30. Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el.
31. Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
32. Nem idejében telik el [élete,] és az ága ki nem virágzik.
33. Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát.
34. Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
35. Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.
←  Job (15/42)  →