| ← Job (13/42) → |
| 1. | Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette. |
| 2. | A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok. |
| 3. | Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten elõtt kivánom védeni ügyemet. |
| 4. | Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok. |
| 5. | Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne. |
| 6. | Halljátok meg, kérlek, az én feddõzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire. |
| 7. | Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és õ érette szóltok-é csalárdságot? |
| 8. | Az õ személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok? |
| 9. | Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é õt, a mint megcsalható az ember? |
| 10. | Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók. |
| 11. | Az õ fensége nem rettent-é meg titeket, a tõle való félelem nem száll-é rátok? |
| 12. | A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak. |
| 13. | Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam. |
| 14. | Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet? |
| 15. | Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni elõtte! |
| 16. | Sõt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe. |
| 17. | Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat. |
| 18. | Ímé, elõterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam. |
| 19. | Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék. |
| 20. | Csak kettõt ne cselekedj velem, szined elõl akkor nem rejtõzöm el. |
| 21. | Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem. |
| 22. | Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj. |
| 23. | Mennyi bûnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra! |
| 24. | Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül? |
| 25. | A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é? |
| 26. | Hogy ily [sok] keserûséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?! |
| 27. | Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait? |
| 28. | Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt. |
| ← Job (13/42) → |