← Job (12/42) → |
1. | Felele erre Jób, és monda: |
2. | Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség! |
3. | Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket? |
4. | Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja õt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant! |
5. | A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz. |
6. | A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét. |
7. | Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked. |
8. | Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked. |
9. | Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt? |
10. | A kinek kezében van minden élõ állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke. |
11. | Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt? |
12. | A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é? |
13. | Õ nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem. |
14. | Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja [az ajtót,] nem nyílik föl az. |
15. | Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja õket, felforgatják a földet. |
16. | Õ nála van az erõ és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz. |
17. | A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja. |
18. | A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra. |
19. | A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja. |
20. | Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektõl elveszi a tanácsot. |
21. | Szégyent zúdít az elõkelõkre, és a hatalmasok övét megtágítja. |
22. | Feltárja a sötétségbõl a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza. |
23. | Nemzeteket növel fel, azután elveszíti õket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elûzi õket. |
24. | Elveszi eszöket a föld népe vezetõinek, és úttalan pusztában bujdostatja õket. |
25. | És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg. |
← Job (12/42) → |