←  Isaiah (35/66)  →

---

1.

Örvend a puszta és a kietlen [hely,] örül a pusztaság és virul mint õszike.

2.

Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsõsége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják õk az Úrnak dicsõségét, Istenünk ékességét.

3.

Erõsítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.

4.

Mondjátok a remegõ szívûeknek: legyetek erõsek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jõ, az Isten, a ki megfizet, Õ jõ, és megszabadít titeket!

5.

Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,

6.

Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.

7.

És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fû, nád és káka [terem.]

8.

És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;

9.

Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jõ fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!

10.

Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltûnik fájdalom és sóhaj.

---

←  Isaiah (35/66)  →