← Isaiah (32/66) → |
1. | Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fõk lesznek az ítélettételben; |
2. | Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kõszál árnyéka a szomjúhozó földön. |
3. | És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek; |
4. | A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól. |
5. | Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkûnek. |
6. | Mert a bolond [csak] bolondot beszél, és az õ szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhezõ lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye. |
7. | A csalárdnak eszközei csalárdok, õ álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is. |
8. | De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad. |
9. | Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam', és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem'! |
10. | Kevés idõ multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz. |
11. | Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával. |
12. | Gyászolják az emlõket, a szép mezõket, a termõ szõlõtõket. |
13. | Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendõ városnak minden öröm-házait; |
14. | A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek. |
15. | Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termõfölddé, és a termõföld erdõnek tartatik; |
16. | És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termõföldön; |
17. | És lesz az igazság mûve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké. |
18. | Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban. |
19. | De jégesõ hull és megdõl az erdõ, és a város elsülyedve elsülyed! |
20. | Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait! |
← Isaiah (32/66) → |