| ← Ezekiel (15/48) → |
| 1. | És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván: |
| 2. | Embernek fia! mire való a szõlõtõke fája egyéb fa között, a venyige, mely az erdõ fái között van? |
| 3. | Avagy vesznek-é abból fát, hogy valami eszközt csináljanak belõle? avagy vesznek-é belõle szeget, hogy mindenféle edényt akaszszanak reá? |
| 4. | Ímé a tûznek adatott, hogy megemészsze; két végét megemésztette már a tûz, és közepe megpörkölõdött, vajjon való-é valami eszközre? |
| 5. | Ímé, míg ép vala, semmi eszközre nem vala jó; menynyivel kevésbbé csinálhatnak belõle valamit most, mikor a tûz megemésztette és megpörkölõdött! |
| 6. | Azért így szól az Úr Isten: A mint a szõlõtõke fáját az erdõ fái közül a tûznek adtam megemésztésre, úgy adtam oda Jeruzsálem lakóit; |
| 7. | És ellenök fordítom arczomat. A tûzbõl jöttek ki és a tûz emészsze meg õket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor arczomat ellenök fordítom. |
| 8. | És teszem a földet pusztasággá, mivelhogy elpártoltak tõlem, ezt mondja az Úr Isten. |
| ← Ezekiel (15/48) → |