← 1Chronicles (16/29) → |
1. | Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égõ- és hálaáldozatokkal az Isten elõtt. |
2. | És mikor Dávid elvégezte az egészen égõáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet. |
3. | És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot. |
4. | És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét. |
5. | Asáf vala a fõ, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala; |
6. | Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája elõtt. |
7. | Azon a napon adott Dávid elõször [éneket] az Úrnak dícséretére Asáfnak és az õ atyjafiainak kezébe. |
8. | Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek minden népek között az õ nagy dolgait. |
9. | Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól. |
10. | Dicsekedjetek az õ szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik. |
11. | Keressétek az Urat és az õ erõsségét; keressétek az õ orczáját szüntelen. |
12. | Emlékezzetek meg az õ csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az õ csudáiról és az õ szájának ítéletirõl. |
13. | Óh Izráelnek, az õ szolgájának magva! Jákóbnak, az õ választottjának fiai! |
14. | Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az õ ítéletei! |
15. | Emlékezzetek meg örökké az õ szövetségérõl, és az õ beszédérõl, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig; |
16. | A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjérõl. |
17. | Amelyet állíta Jákóbnak [örök] végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül, |
18. | Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek. |
19. | Midõn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön; |
20. | Mert járnak vala egyik nemzetségtõl a másikhoz, és egyik országból más országba: |
21. | Mégsem engedé senkinek õket bántani, sõt még a királyokat is megbünteté érettök. |
22. | [Ezt mondván:] Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok. |
23. | Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az õ szabadítását. |
24. | Beszéljétek a pogányok között az õ dicsõségét, minden népek között az õ csudálatos dolgait; |
25. | Mert nagy az Úr és igen dícsérendõ, és rettenetes minden istenek felett; |
26. | Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket. |
27. | Dicsõség és tisztesség van õ elõtte, erõsség és vígasság az õ helyén. |
28. | Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsõséget és erõsséget! |
29. | Adjatok az Úr nevének dicsõséget, hozzatok ajándékot, és jõjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében. |
30. | Rettegjen az egész föld az õ orczájától; a föld kereksége is megerõsíttetik, hogy ne ingadozzék. |
31. | Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik! |
32. | Zengjen a tenger és az õ teljessége; örvendezzen a mezõ és minden, a mi azon van. |
33. | Akkor örvendezni kezdenek az erdõnek fái az Úr elõtt, mikor eljövend megítélni a földet. |
34. | Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az õ irgalmassága. |
35. | És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyûjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben! |
36. | Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktõl fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat. |
37. | Ott hagyá azért [Dávid] az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az õ atyjafiait, hogy a láda elõtt szüntelen minden napon szolgáljanak, |
38. | Obed-Edomot és az õ hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak. |
39. | Sádók papot pedig és az õ pap atyjafiait, az Úr sátora elõtt [hagyá] a magaslaton, mely Gibeonban vala; |
40. | Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égõáldozattal az égõáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint [cselekedjenek,] a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek, |
41. | Hémánt is és Jédutunt velök [hagyá,] és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az õ irgalmassága örökkévaló. |
42. | És õ velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká [tevé]. |
43. | Akkor eltávozék az egész nép, kiki az õ házához. Dávid pedig visszatére, hogy az õ háznépét is megáldja. |
← 1Chronicles (16/29) → |